tag:blogger.com,1999:blog-39117820739918703022024-03-05T18:30:17.569+01:00Tabula RasaA fehér lap csak arra vár, hogy egy toll hozzáérjen. Ami megszületik, nyomot hagy. Ami készülőben van, végül egész lesz.enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.comBlogger48125tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-25267264508359455402020-04-09T14:46:00.000+02:002020-04-09T14:46:21.966+02:00<div style="text-align: justify;">
Kardélre hányt világ ez kérem szépen. Oda vagyunk dobva a frontvonal elejére és önként, jórészt tudattalanul áldozzuk fel magunkat, magánszféránkat, életünket és érzéseinket a zsákmányra váró nagyvadaknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már nem mi irányítunk. Azt gondoljuk, hogy van szabad akaratunk, ám ez önámítás. Nincs választásunk ebben a pénz és főként hatalom vezérelte világban. Persze ez ebben a formában kis túlzás, hiszen dönthetek úgy is, hogy kilépek. Vagy sokkal jobban vigyázok a saját szférámra. Ami szinte lehetetlen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Van jó oldala. Én magam is élvezem ezeket a lehetőségeket, tanulok általuk, felfedezek, érzékelek. De látom az árnyékos oldalt. Ahol a báránybőrbe bújt farkasok kezüket dörzsölve lesik minden mozdulatunkat és váltják dollármilliókra a fényképeket. Amiket te még csak aprópénzre sem váltasz. Csak üres likeokra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem ez nem kell. Ha szabad nem is lehetek, azért mégiscsak más vagyok. Ezen az oldalon vannak az ébredezők.</div>
enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-74299995689482006782014-05-27T09:28:00.002+02:002014-05-27T09:28:54.840+02:00Respect - "Új élet vár"Amikor nincsenek szavak, csak a ZENE és te. Ti ketten és kész is az egész:-) Katt ide: <a href="https://www.youtube.com/watch?v=b5DajLSb5a4&feature=youtu.be" target="_blank">Respect</a><a href="https://www.youtube.com/watch?v=b5DajLSb5a4&feature=youtu.be"></a>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-59699449121319152492014-05-26T12:31:00.000+02:002014-05-26T12:31:25.364+02:00Újra élszA remény sosem tűnt el. Érezted már valaha, hogy ami régen fontos volt, az idő múlásával halványodik benned, de sosem szűnik meg létezni? Érezted, hogy a tűz, ami benned lobog, majdnem kihúnyt és feladod, nincs mivel táplálnod többé? Érezted már valaha azt a gyötrelmet, hogy vársz valamire, ami talán sosem jön el?
És amikor egyszercsak becsukod a szemed, veszel egy levegőt és kimondanád magadban: Értem, beletörődöm, így kell lennie. Elteszem a szívem mélyén egy dobozba az érzést - mert nem elveszíteni akarom - a doboz kulcsát pedig kezemben tartva őrzöm. Az emlékek, a szavak, a szépség és a zene ebben a dobozban pihen.
És ebben a szent pillanatban történik valami. A parázs lángra kap, a gyomrod görcsbe rándul, az izgatottság végigcikázik bensődben és újra elkap a hév, a régi indulat. Fiatalodsz 20 évet, a szemed csillog, a gondolatok megállíthatatlanul zúgnak a fejedben. Nem nosztalgia ez kérem szépen, hanem a valóság, de kell pár nap, amíg eljut a tudatodig, hogy ami történik, az IGAZ.
Mindened megvan. Család, otthon, szeretet, munka, amit szeretsz és még némi jólét is jutott osztályrészül. Boldog vagy, ez nem kérdés.
De az a gyönyörűséges tűz, amit a zene lobbant lángra benned, az rettenetesen hiányzott. Hiányzott a közösség, akikkel együtt lélegeztél egy-egy koncerten, akik ugyanazt érezték, mint te, ha megszólaltak a dalok. És most újra itt van.
Nevet a szíved furcsán dobogva. Valami elkezdődött.
Újra élsz.
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7Dzb3ciN1OcmSD-SPXjvnSYOWtr8nn1H0hJpMCKZksNvf1h1yGyriQt-z7e5FDbnSHJbHeP5lghfputmImVs9E5Ibeo4viE2pJug_rwgWzjqvusG90dKP8eGl0foLz5NiMYEJiWNIomAs/s1600/MG1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" closure_lm_79848="null" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7Dzb3ciN1OcmSD-SPXjvnSYOWtr8nn1H0hJpMCKZksNvf1h1yGyriQt-z7e5FDbnSHJbHeP5lghfputmImVs9E5Ibeo4viE2pJug_rwgWzjqvusG90dKP8eGl0foLz5NiMYEJiWNIomAs/s1600/MG1.jpg" height="240" kta="true" width="320" /></a></div>
enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-68915623114985321102014-02-13T09:17:00.001+01:002014-02-13T09:37:59.763+01:00Változás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitv89IlRD0XAd1q6wM6abmrgYM1Bf4NZet6wVvWudZngfuwxOzlHjPx2pMyfNqrrXNCSkhQNuK5UhuH6egZhhPMRvCJwLOhXPbQLRnKjE4pu_EmbU2R6-q5CLDA3DTBcKhZsSAf3ptLAwh/s1600/change.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" closure_lm_305756="null" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitv89IlRD0XAd1q6wM6abmrgYM1Bf4NZet6wVvWudZngfuwxOzlHjPx2pMyfNqrrXNCSkhQNuK5UhuH6egZhhPMRvCJwLOhXPbQLRnKjE4pu_EmbU2R6-q5CLDA3DTBcKhZsSAf3ptLAwh/s1600/change.bmp" dta="true" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Amikor azt mondom, nincsenek véletlenek, azt őszintén így is gondolom. A változások is úgy toppannak be az életünkbe, hogy legtöbbször nem számítunk rájuk, és nem is akarjuk azt. Szeretjük, ha az élet a jól megszokott mederben, csendesen folydogál. Aztán amikor valaki követ dob a vizünkbe és akár egy kicsit is felkavarja a megszokott menetet, pánikba esünk. Igaz, hogy a megszokott életünk már-már unalmassá vált, gyakrabban voltunk az utóbbi időben betegek, a problémákat leszorítottuk vizünk mélyére és látszólag boldogban evickéltünk a folyó felszínén, miközben belül azt éreztük, ez így nem mehet tovább. De azért mégis ellenállunk minden apró változásnak. Mert az új. Mert azt nem ismerjük.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Velem is folyton ez történik.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJz3eDNt8Snoj0WSL0ru-G5mSzlQG1mUndSkOwLaZm8BHkwbGi0CQOVwp94_3vKRoLmDrVsKx6P2hktQ6t_WMmfB3JprmA7BdjLv_MdgTKMDwkXcrf7ky1vpITdaaPKNjU-mLIxid-6e6U/s1600/foly%C3%B3.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" closure_lm_305756="null" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJz3eDNt8Snoj0WSL0ru-G5mSzlQG1mUndSkOwLaZm8BHkwbGi0CQOVwp94_3vKRoLmDrVsKx6P2hktQ6t_WMmfB3JprmA7BdjLv_MdgTKMDwkXcrf7ky1vpITdaaPKNjU-mLIxid-6e6U/s1600/foly%C3%B3.bmp" dta="true" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Jött az a fránya kavics, mit kavics, egy hatalmas szikla, ami akkora cunamit indított el, hogy majdnem megfulladtam benne. Hangosan kiáltoztam segítségért, mert eddig még soha nem úsztam hullámfürdőben, de az ár magával ragadott és olyan messzire sodort, ahol még nem jártam. Kétségbeesetten, fuldokolva és halálra rémültem vetődtem partra egy számomra teljesen ismertlen helyen. Az emberek körbeálltak és üdvözöltek:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">- Na végre! Már nagyon vártunk! Voltak ismerősök köztük, voltak idegenek. Voltak olyan idegenek, akik azonnal a segítségemre siettek, voltak, akik közömbösen odébb álltak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">- Hol vagyok, hogy kerültem ide? - kérdeztem levegő után kapkodva.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">- Ahol most lenned kell - válaszolták az emberek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">- Na ne, én nem akarok itt lenni, azonnal mondjátok meg, hogyan mehetek vissza a jól megszokott kis folyócskámba úszkálni!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">- Gyere, előbb nézz körül nálunk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Más kiutat nem láttam így vonakodva, idegesen és azzal a belülről nyomasztó érzéssel indultam útnak, hogy én ezt nem akarom. Ahogy egyre távolodtunk a parttól, az idő múlásával, az emberekkel való beszélgetésekkel, megismerésükkel a félelem fokozatosan oldódott fel bennem. Elmondták, hogy nem mehetek vissza, de ha mégis, súlyos árat kell fizetnem érte. Szomorú voltam. Megmutatták a várost, ahol élnek és ahol nekem is berendeztek egy szobát. A napjaid egy részét itt fogod tölteni. Nem voltam vele teljesen komfortos, ezért lassan átalakítottam az én ízlésem szerint. Berendeztem a saját bútoraimmal. Az emberek jöttek mentek nálam, valakivel szoros baráti kötelék alakult ki közöttünk, de volt akivel tartottuk a 3 lépés távolságot. A mindennapi teendőim megváltoztak, és bár a kezdeti belső ellenállás már nem volt olyan erős, a biztonságérzetem csak nagyon lassan alakult ki. A régi életemből is fel-fel bukkantak emberek. Néhány barát már régen ezen a helyen élt és itt is fogta a kezem, de a legtöbbjük nem keresett meg az új lakhelyemen és én sem látogattam meg őket gyakran. Ahogy megtanultam a kis lakásomban élni, mozogni, tenni-venni, úgy erősödtem lelkileg és testileg is. Egyre kevesebbet gondoltam a múltra, az ott töltött időre. Felfedeztem a hely szépségeit, egyre otthonosabban mozogtam a nagyváros útvesztőiben és tudtam, hogy merre nem vannak azok a helyek, melyeket el kell kerülnöm. Nem is olyan hosszú idő múlva, egy reggel úgy ébredtem: Már nincs bennem félelem. Megtanultam a szárazföldön úszni. Már nem tiltakoztam az ittlét ellen. Megtanultam itt élni. Tapasztalatokat szereztem, új utakat fedeztem fel és megtaláltam a szépséget a nagyvárosban. Végre örültem, hogy itt vagyok. Ezen a napon értettem meg, hogy miért kerültem ide.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Felkerekedtem és visszautaztam az időben arra a napra, amikor a cunami idáig sodort. Felmásztam egy domb tetejére, leültem és onnan néztem mosolyogva magam, ahogy a kis folyómban úszkálok, folyton lenyomva a felszínre szökő problémákat. És akkor vettem észre, hogy nem is úszok, csak próbálok fennmaradni a víz tetején. Amiről addig azt hittem, hogy haladás, az nem volt más, csak a folyó gyenge sodrása. A kezem és a lábam csak kapálódzott, de nem segített előre mozogni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicQHe1h_2e2a-AFl0aZqnAIpFQ7B4YmyIb5_bx2x9aFOODGfa1MYMjC2rZeQqvGU6a-4agn9eEZef87_76Xh_v2JKfuHtl-0bxfuLgqgunK7acXEpfpg2IaoYqUiuTykhWWrOG5mmmhD6a/s1600/szikla.jpg.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" closure_lm_305756="null" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicQHe1h_2e2a-AFl0aZqnAIpFQ7B4YmyIb5_bx2x9aFOODGfa1MYMjC2rZeQqvGU6a-4agn9eEZef87_76Xh_v2JKfuHtl-0bxfuLgqgunK7acXEpfpg2IaoYqUiuTykhWWrOG5mmmhD6a/s1600/szikla.jpg.png" dta="true" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Így hát felálltam a dombtetőn, s a hatalmas sziklát - aminek támasztékában figyeltem régi önnön magam - egy hatalmas lökéssel elindítottam a folyó irányába...</span></div>
enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-41975470885812200232012-09-20T08:08:00.001+02:002012-09-20T08:08:24.649+02:00Ami minden napra igaz...<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;"><strong>Tabula Rasa</strong></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial;"></span><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIkcPkHASkTVlIM21iYjjfyAxQcE6yMMz58ocwQ-kelqj0Bwzumte6dwJ0LM4cc52z1jCukNRYjyULmtp6HsdzI1bR17G6JvldWmoTs60aXWMEoizdyK5RK9tB1yR0giXQeFTDbFFDK_V1/s1600/tiszta_lap.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" hea="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIkcPkHASkTVlIM21iYjjfyAxQcE6yMMz58ocwQ-kelqj0Bwzumte6dwJ0LM4cc52z1jCukNRYjyULmtp6HsdzI1bR17G6JvldWmoTs60aXWMEoizdyK5RK9tB1yR0giXQeFTDbFFDK_V1/s1600/tiszta_lap.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: center;">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">CSAK TŐLEM FÜGG, HOGY MIT RAJZOLOK RÁ MA!</span></div>
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Arial;">Vajon ma színesek lesznek a ceruzák a kezemben? :-)</span></div>
enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-48790044140113498112012-09-20T08:04:00.000+02:002012-09-20T08:04:10.907+02:00A legrosszabb dolog<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD9EpUFIEAnqHitHqwl1ENSEWMHpbGwspzC1WUIr7LQlriJoVhez94kwCLpzzbrq6v8rnk4Z0dUMmlUJJMZmKVZ8tO1Stw_gHT6MiP39T-g2CmPWb2p9sa9PPGBbHINBDjewLHCQKcAMjh/s1600/v%C3%A1ltoz%C3%A1s.gif" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" hea="true" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjD9EpUFIEAnqHitHqwl1ENSEWMHpbGwspzC1WUIr7LQlriJoVhez94kwCLpzzbrq6v8rnk4Z0dUMmlUJJMZmKVZ8tO1Stw_gHT6MiP39T-g2CmPWb2p9sa9PPGBbHINBDjewLHCQKcAMjh/s320/v%C3%A1ltoz%C3%A1s.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">A legrosszabb dolog, ami történhet, hogy mások azt gondolják rólam, amit legmélyen, őszintén magamba nézve, én is gondolok magamról.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;">Ideje ezen változtatni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial;">A kulcs a kezemben van.</span></div>
<br />enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-29415026575884789092012-09-20T08:00:00.000+02:002012-09-20T08:00:01.773+02:00Szürkeség<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: #eeeeee; color: #999999; font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: large;">Szürke.</span></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: #eeeeee; font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Nincsenek árnyalatok.</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="background-color: #eeeeee; font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Hogyan lehetnék egyszer, csak egyszer <strong><span style="color: red;">S</span><span style="color: magenta;">Z</span><span style="color: blue;">Í</span><span style="color: #f1c232;">N</span><span style="color: #741b47;">E</span><span style="color: lime;">S</span></strong>?</span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipnXe1hfNQr9BsE-Lxa7thrNTlpkuxiSjwk7yAzJItdy6_ncPkGscoOetDZuyXm3Puh0WWINqwl9KsiijEBv8vuBaUFDqK6wkWqjAs8671IF_dIOs9RZ3xe44lbaZEeF-DmIhgJDW2hq8H/s1600/sz%C3%ADnek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="background-color: #eeeeee;"><img border="0" hea="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipnXe1hfNQr9BsE-Lxa7thrNTlpkuxiSjwk7yAzJItdy6_ncPkGscoOetDZuyXm3Puh0WWINqwl9KsiijEBv8vuBaUFDqK6wkWqjAs8671IF_dIOs9RZ3xe44lbaZEeF-DmIhgJDW2hq8H/s1600/sz%C3%ADnek.jpg" /></span></a></div>
<div align="center">
<br /></div>
<div align="center">
<br /></div>
<div align="center">
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">És újra másra vágyom.</span></div>
enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-82828117530844296062012-05-08T10:50:00.000+02:002012-05-08T10:50:29.614+02:00Most<em><strong><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">A holnap az a nap, ami nem jön el soha.</span></strong></em><br />
<br />
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Ma kell élni. </span><br />
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Most kell élni. </span><br />
<br />
<span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Hogy a következő pillanat ne legyen hiábavaló.</span><br />enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-48840440182670181912012-03-29T08:26:00.000+02:002012-05-08T10:50:46.336+02:00Álomból valóság<div style="text-align: justify;">
Leigázott végtelen, ám múló pillanat, ahogyan a szél felkap és erejével átlök a vonalon túlra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mondd angyal, vajon ez az a hely?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Érzem ereimben, ahogy szívem hevesebbb lüktetésére a vér száguld, mint mint űrsikló az égen és lassan minden porcikám megtelik vele. Valami jó közeleg. Beleszíppantva a levegőbe megérzem a tavasz friss illatát, talpam alatt a zöld fű bársonyos érintését, bőrömön a nap meleg simogatását.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kételkedve, hitetlenül nézek körbe, s ámulok a hasonlóságon. Álmaim minden apró képkockája elevenedik meg szemeim előtt. Mindent ismerek. Ismerem a fák zúgását, a kis patak csörgedezését, a felhők formáját, a domboldalon a a kis barlangot, ahová az eső elől menekülhetek, a házakat, minden apró virágot, a tücsköket, a madarakat, minden kóbormacskát, minden embert.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megérkeztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez az a hely. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itthon vagyok. </div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-66675708982123878552012-03-23T08:37:00.000+01:002012-03-23T08:37:10.598+01:00Színes vagy szürke?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYWIoKzzei_elPWgCOQzjMwA5W8kadI1HOSNoH2_xzdqFtdapsRExsmUTujGik9NHQzjCN24yuGpaHlz-ZQLzX2qXnlQ92MBkCXY7b13LBEgj8i7KRZwu-vHtY9SOdUOpFIqS8pXVmujZ3/s1600/m%25C3%25A9g+nem+el%25C3%25A9g.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img aea="true" border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYWIoKzzei_elPWgCOQzjMwA5W8kadI1HOSNoH2_xzdqFtdapsRExsmUTujGik9NHQzjCN24yuGpaHlz-ZQLzX2qXnlQ92MBkCXY7b13LBEgj8i7KRZwu-vHtY9SOdUOpFIqS8pXVmujZ3/s1600/m%25C3%25A9g+nem+el%25C3%25A9g.jpg" /></a></div><div style="text-align: justify;">Minden olyan egyszerű. Minden olyan egyenes. Szürke? Mindig vágyunk valamire. Elérjük. Aztán másik álmot kezdünk kergetni, hajtjuk magunkat előre újabb és szebb dolgok felé. Többet akarunk. Soha nem elég. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><strong><em>Miért? Miért érezzük folyton, hogy hiányzik valami?</em></strong></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Magadra ismersz? Mondjuk te, igen, te olvasó!</div><div style="text-align: justify;">Csend van. Belül. Elértél célig, átlépted a vonalat. Arcodon a mosoly, az izgatottság, zihálva próbálod felfogni, hogy a hosszú álmodozás után végre itt vagy, s csak nagyon keveset kellett tenned mindezért. Elég volt annyi, hogy tenni kezdtél álmodozás helyett. Mióta is vágsz rá? És amikor rózsaszín képek festése helyett megtetted az első lépéseket, akkor hirtelen minden felgyorsult. "Megérkeztem. Itt vagyok." - mondod halkan ezeket a szavakat, ahogyan már milliószor elképzelted. Örömöd határtalan.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Kifújod magad, élvezed saját dicsfényedet, mellyel körberajzolod magad. De néhány perc és villámként csap beléd az a bizonyos érzés. Üresség. És most merre? Hová? Már nem akarsz itt lenni. De a célvonalon túl nincs útelágazás, nincsenek irányvonalak. Csak a határtalan nagy tér, amiben olyan kicsinek érzed magad. Pedig pár perce még tiéd volt a világ. Amit elértél, mostmár a tiéd. Csak épp nem elég. </div><div style="text-align: justify;">Az út élményekkel, izgalommal volt kikövevze, csillogtak a macskakövek a lábad alatt, az ég kékben és napfényben pompázott. Ám a vonalon túl a napot eltakarták a borús felhők, szürkére festve az eget, a fákat, az egész tájat. S te is újra szürkének érzed magad. De te nem akarsz szürke lenni. Ha nincs út, hát majd rajzolsz magadnak a homokba.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Eltölt az üresség. Maradéktalanul boldognak kéne lenned, hisz mindened megvan. Sikeres vagy. Hétköznapi örömeid mégsem elégítenek ki. HIÁNY. Hiányzik valami. A racionális éned tudja, hogy ez képtelenség, a lelked azonban egyre hangosabban követeli az izgalmat, az újat, a mást. Nem jobbat. Csak MÁST! Az eszed azonban tovább vitatkozik lelkeddel, mert tudja, ha megkapod az újat, az sem fogja sokáig lelked óhaját kielégíteni. Gyorsan megszokod és onnan is továbbállnál egy még újabb felé.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><strong>Mert soha nem elég.</strong></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Pedig tudod, igazából csak arra vágysz, hogy az legyen elég, amid éppen van. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A lélek és a tudat harca vajon véget ér egyszer? Ki teszi előbb le a csatabárdot? Ki lesz a győztes? Hiszen mindkettő én vagyok...</div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-74256451568692792902012-03-22T08:36:00.000+01:002012-03-22T08:36:29.292+01:00Ha a kötél elszakad...<div style="text-align: center;"><strong><em>Néha "egy érintés, maga a megváltás" tud lenni. De hol van már? Szükségem van rá...</em></strong></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><strong><em>S mi más még?</em></strong></div><div style="text-align: center;"><strong><em>A tehetetlenség után talán az a legrosszabb, amikor nincs ránk szükség. </em></strong></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgV87tBpv5UVZXGEOXqWXn4Vw5MoxquY76hbZ8KaOQbhPrOTTyQs87D0j6wKYCr8VOh1-p1LjZYkFhEl6isQnqG4pelbovCD8wlg6nTjglfdf0tunSW5vS3CAsN-aG16pin049FBRlF14AG/s1600/locked-doors.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img aea="true" border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgV87tBpv5UVZXGEOXqWXn4Vw5MoxquY76hbZ8KaOQbhPrOTTyQs87D0j6wKYCr8VOh1-p1LjZYkFhEl6isQnqG4pelbovCD8wlg6nTjglfdf0tunSW5vS3CAsN-aG16pin049FBRlF14AG/s320/locked-doors.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Gondold csak végig! Része voltál valaki életének, tudtál a mindennapjairól, benne voltál a gondjaiban, örömeiben, bánatában. Megosztotta veled mindazt, ami vele történt. Mindent! Az összes gondolatát. Aztán hirtelen, szó szerint vasárnapról hétfőre virradóra minden megváltozik. És még csak nem is azért, mert rosszat tettél. Nem azért, mert elárultad. Nem azért, mert meggyűlölt. Csupán azért, mert talált valaki mást. Nem jobbat, csak mást. A társát. S te mostantól - ha nem is vagy kizárva az életéből - már nem az vagy neki, akit eddig látott benned. Az a szerep már egy másik emberé. És tudod, hogy ez teljesen természes. Nem haragszol rá. Nem hibáztatod. Nincs is miért. Őszintén örülsz, hogy ő megtalálta a boldogságát. Közben te mellőzöttként visszahúzódsz és próbálod betölteni azt az űrt, amit a hiánya okoz. Kicsit sajnálod magad, hogy már nincs rád oly nagy szüksége (vagy egyáltalán nincs rád szüksége). Ez pedig mocskosul tud fájni. De nem csak fáj. Az önértékelésed újra a tó fenekére kerül. Pedig tudod, hogy nem te vagy az oka, tudod, hogy ez a normális folyamat. Ha szerencsések vagyunk, idővel a kapocs újra megerősödhet. De van olyan is, hogy a kötél elszakad, hatalmas sebet ütve a mellkason. Ez emlékeztet rá, hogy valaki életed része volt - hát nem furcsa, hogy a seb ott marad és arra is emlékeztet, hogy ez valaha (vagy még most is) fájt?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Persze veled is megtörtént már, hogy a másik oldalon álltál. Amikor te találtál társra, akkor mindenki más háttérbe szorult az életedben. Pedig a kötelékek ott is széttéphetetlenek voltak. Ezen az oldalon állni felemelő, boldogságot fakasztó, örömteli és izgalmas. A másik oldal kemény és erőt próbáló. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Álltál már a másik oldalon? Megtörtént már veled? Velem is. Nem egyszer. A legutolsó nem olyan régi, bár távolinak tűnik. Mégis, talán a legfájdalmasabb. Mert egyszerre két barátot "elveszíteni" olyan, mintha kitépnék a lelked egy nagy darabját. Nehéz időszak volt, pedig mindent megtettem, hogy ne égessen annyira. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><strong><em><span style="color: purple;">Örülök, mert az egyik kötelék olyan szoros, hogy sem ember, sem Isten szét nem tépheti!</span></em></strong></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A másikat hiába erőltetjük. Tudom, hogy nincs rám szükség. Tudom, mert bántóak a szavak. A kötél azon a hétfőn elszakadt.</div><br />
Én most bezárok egy ajtót. Remélem, sőt tudom, hogy kettő nyílik meg helyette.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-12279636308532518902012-02-15T08:04:00.000+01:002012-02-15T08:04:48.754+01:00Angyali sugallat<div style="text-align: justify;">Mindig azt hittem, hogy ez a legnehezebb. Megfogalmazni magamnak, hogy pontosan mit is akarok. Mire vágyom, mit szeretnék elérni? Felsoroltam hát 37459 dolgot, amire vágytam. De sosem voltam elégedett. Akkor sem, ha egy-egy "álom" valóra vált.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Aztán a ma reggeli zuhanyzás közben egy angyali suggallat érkezett. A világon a legegszerűbb dolog, amit IGAZÁN szeretnék. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Arra vágyom, hogy amim épp most van, az ELÉG LEGYEN. Ne akarjak se többet, se mást... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzlOSOc_UBPt0uCOMsqObb1JCQuB4zwpGmxTHwu-zhD_b81-xH239d4ykMFSIAfN4Hzo8zMiS0VvxDb1oqU3XgSR8YbSfnd6bUoc4OySFwpA3_SbATKnie3JLQEoROhYVb2euYH_cjDceE/s1600/utic%C3%A9l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzlOSOc_UBPt0uCOMsqObb1JCQuB4zwpGmxTHwu-zhD_b81-xH239d4ykMFSIAfN4Hzo8zMiS0VvxDb1oqU3XgSR8YbSfnd6bUoc4OySFwpA3_SbATKnie3JLQEoROhYVb2euYH_cjDceE/s320/utic%C3%A9l.jpg" width="244" yda="true" /></a></div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-65274993050623592462012-02-14T08:12:00.000+01:002012-02-14T08:12:35.945+01:00Tökéletes, harmonikus egység?<div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWDTyAYJZToF00Hm0zNN9plRi2DaHZufuGvUCTJgooiY9xsTpNHZNMxd388cUJp2oQr5e6HgVNN6CB08kk5sWCAhnV5boK5SwbEdBCzs7Nimq5xyyTB1ygeETIH15FB16KEAdfhCWbBqjd/s1600/t%25C3%25A9glafal.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWDTyAYJZToF00Hm0zNN9plRi2DaHZufuGvUCTJgooiY9xsTpNHZNMxd388cUJp2oQr5e6HgVNN6CB08kk5sWCAhnV5boK5SwbEdBCzs7Nimq5xyyTB1ygeETIH15FB16KEAdfhCWbBqjd/s1600/t%25C3%25A9glafal.jpg" yda="true" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A gondolatok, melyek foglalkoztatnak, s amelyeket meg akarok osztani mással, fejemben egységes egészként élnek. Értelmük van, harmóniában, katonás sorrendben sorakoznak egymás mellett, szépen felépítve, illeszkednek egymáshoz, mint téglák a falban.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">De vajon miért van az, hogy kimondva őket irracionálisan röhejesnek, már-már blődnek hatnak? Talán mert kimondva megszabadulunk tőlük? Akkor már nem a miénk a hozzájuk tartozó érzelmi állapot? Mint amikor kifújjuk a levegőt, kiadjuk magunkból a káros anyagot? </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Túl sokat fecsegek. De ahogy Ákos mondaná: "Ezek meg csak szavak"</div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-45562375483391914492012-02-10T08:22:00.000+01:002012-02-10T08:22:40.049+01:00Szembenézni<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf9SSii3rePbt7nJW4ODRDIMiUynLimvigqG0fGjWe6kBv8wQUqL0O9Q24pSKExX95nX2yxO3z2rHks71qP05f27L5fSZGeBYndzbQmuqgHxW2mGh8aLjGKPDu44SBMBltb_SKEOs0oBxL/s1600/egyenlet.gif" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" sda="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf9SSii3rePbt7nJW4ODRDIMiUynLimvigqG0fGjWe6kBv8wQUqL0O9Q24pSKExX95nX2yxO3z2rHks71qP05f27L5fSZGeBYndzbQmuqgHxW2mGh8aLjGKPDu44SBMBltb_SKEOs0oBxL/s1600/egyenlet.gif" /></a><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Megoldatlan egyenletekként cikázik fejemben a káosz, miközben a múlt visszakacsingat rám. A jövőnk a múltunkban rejtőzik, mondogatom magamban, hogy erőt merítsek szembenézni az igazsággal. </span></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><br />
</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><span style="font-family: Arial;">Igazság. Mondogasd csak magadnak. Szokd az ízét! Idővel finomabb lesz, mint a mézédes hazug szó, ugye? Csak remélni merem.</span></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><br />
</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><br />
</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">- Történt valami? - kérdezték.</span></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">- Igen, darabokra tört a lelkem. - válaszoltam szomorúan.</span></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><br />
</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Majd éhány nap múlva:</span></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">- Látom, ma jó kedved van! - mondták.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">- Hát persze - feleltem mosolyogva, mintha mi sem történt volna. </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Mindent túl gyorsan gyászoltam el, nem akartam érezni a fájdalmat. Nem akartam arra gondolni, ami történt. Csak túl akartam lenni rajta. S közben nem vettem észre, hogy a múlt folyamatosan fáj és kísért, s arra vár, hogy törődjek vele. Mindig összeszedtem a darabkáim, csak épp azt nem vettem észre, hogy a mozaikból egyre több darab hiányzik. S ezek a darabok élénken ugrálva próbálnak visszakerülni a helyükre, miközben folyamatosan szurkálnak, még több sebet okozva. De én ügyet sem vetve rájuk, próbálok élni, haladni, nevetni. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">Nem lehet. Nem húzhatom tovább az időt, szembe kell néznem magammal. A múltam én vagyok. A darabjaim én vagyok. Nem hiányozhat egyetlen puzzle sem, hiszen mindegyikkel lehetek csak egész. </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">A feladat nehéz. Vagy csak azt hiszem? </span></div><div style="text-align: center;"><span style="font-family: "Helvetica Neue", Arial, Helvetica, sans-serif;">A múlt elkezdődött, s hamarosan jövő lesz belőle...</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div> <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibdc8J-Sf7CQAPiYYltPWoY26RhqZ1_v5An1DJgwtbXbF1cKhvZlWLbbCd5zhyPkXKOX7VtndTFEZ2maWHZ4OfTJe37NmoDPQjZAPcy287xaiA1oQ34baRtDgIXQNTAeOKVreupRYMi5C6/s1600/m%25C3%25BAlt.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="290" sda="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibdc8J-Sf7CQAPiYYltPWoY26RhqZ1_v5An1DJgwtbXbF1cKhvZlWLbbCd5zhyPkXKOX7VtndTFEZ2maWHZ4OfTJe37NmoDPQjZAPcy287xaiA1oQ34baRtDgIXQNTAeOKVreupRYMi5C6/s320/m%25C3%25BAlt.jpg" width="320" /></a></div><br />
ui: A képen szereplő helyesírási hiba nem az én nevemhez fűződik:-)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-45676982518496511862011-11-04T08:07:00.000+01:002011-11-04T08:07:53.560+01:00A nem véletlen dúdolnivalóReggel óta ez a dallamsor ismétlődik a fejemben, újra meg újra, mint a beakadt lemezjátszó...<br />
<br />
"De látni szeretném, hogy hogyan kapsz észbe,<br />
Amikor késő lesz a megrendülésre." (Ákos)<br />
<br />
Van egy olyan érzésésem, hogy mostanában ezzel a témával is fogok foglalkozni itt, bővebben...enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-7195449645976087512011-11-03T18:57:00.001+01:002011-11-04T05:48:58.497+01:00Az Üzenet<div style="text-align: justify;">Wake up Neo...</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ébredezem tündérmesés álmomból. Kinyitom a szemem, de nem látok, csak homályosan. Valóságot látni egyébként is csak néhány éve kezdtem. A tudatlanságtól csillogó szempárokból lassan könnyektől csillogó szempár lesz. Összeszorul a szívem. Dühös vagyok, de nem leszek tenni képtelen! Nem adom könnyen magam, nem engedek, ha eljön az idő.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Igen, tudom. Sokan legyintenek majd, hogy egy újabb konspiráció, egy újabb vallási fanatikus agyszüleménye a sok "naív birkát" azonnal csőbe húzza. De higgyetek nekem! Évek óta foglalkozom ezzel - sokkal mélyebben, mint azt gondolnátok - és bizton állítom, hogy ennyi véletlen nem létezik. Csak gondolkodjatok el rajta, csak nézzetek szét világunkban, hogy mi is folyik itt valójában, s talán ti is látni fogjátok a nyilvánvalót. Bízom bennetek, bízom Istenben és bízom abban, hogy ha minél több emberhez eljut az információ, akkor még nincs késő. Még ellenállhatunk. És ha csak 1 embernek is felnyílik a szeme, már nem mondhatom, hogy nem tettem semmit ellene.<br />
<br />
<i><span style="color: red;">Nem állítom, hogy minden igaz, ami ebben a filmben szerepel, sőt, azt sem, hogy feltétlen el kell hinni. De számomra tény, hogy sok igazságot tartalmaz, amelyek már régóta foglalkoztatnak. Nem hinni kell benne, hanem körbenézni és kiragadni belőle azt, ami egyértelműen IGAZ. </span></i></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ne csak nézzünk, lássunk is végre.<br />
<br />
</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiMTdblJrwsdTX64eTqM2KXy-0kIlHrO8UK-Ohh2YdNRucLJUvVEVQ2RKmsUMx6ot7n6VxILtlh6XtrRhgBPzITfWY8jpUjx1yV21VjApwE5FFsQvXWOrjCAd_ufwOaDiy5gs-h_jjsRFc/s1600/AzUzenet-promo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiMTdblJrwsdTX64eTqM2KXy-0kIlHrO8UK-Ohh2YdNRucLJUvVEVQ2RKmsUMx6ot7n6VxILtlh6XtrRhgBPzITfWY8jpUjx1yV21VjApwE5FFsQvXWOrjCAd_ufwOaDiy5gs-h_jjsRFc/s1600/AzUzenet-promo.jpg" /></a></div><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Katt ide:</div><div style="text-align: justify;"><a href="http://pirospirula.blogspot.com/2011/10/az-uzenet-sajat-filmsorozat.html" target="_blank">Az Üzenet</a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ha valaki úgy dönt, hogy megnézi, tegye azt nyugodt körülmények között, külvilágot kizárva. Megéri. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">És nem lesz könnyű megemészteni... </div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-76281350000151700202011-10-17T14:24:00.001+02:002011-10-17T14:27:22.212+02:00Közhelyek?<div style="text-align: justify;">Bár mostanában a hideg ki tud rázni a közhelyes, interneten is keringő csodamondatoktól, valahol legbelül mégis azt érzem, hogy van igazság ama sorokban, amelyeket Regina Brett újságíró vetett papírra, aki épp 90. születésnapját ünneplni. Hosszú élete során bizonyára bölcsesség is ragadt rá, ami mellett nem tudok elmenni. Lehet, hogy a közhelyek az élet legegyszerűbb, legelemibb igazságai? Ha nincs is mindenben igaza Reginanak, azért akad pár gondolata, amivel nem tudnék vitába szállni. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikcz8fOeS2MDcf5nsacwHV6mYSP-D8ps4TBfT5ke6jAI-4ufKSOqqfOhva4pc-Gbt5f1JtyfPXx8iMOQrzTJvQbAwhIt4ECFzF3qRTfH1vtrsbMOwYch5qWUOqNNBWmYUNiDedJEcWM3TC/s1600/f%25C3%25BCggv%25C3%25A9ny.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; cssfloat: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="199" oda="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikcz8fOeS2MDcf5nsacwHV6mYSP-D8ps4TBfT5ke6jAI-4ufKSOqqfOhva4pc-Gbt5f1JtyfPXx8iMOQrzTJvQbAwhIt4ECFzF3qRTfH1vtrsbMOwYch5qWUOqNNBWmYUNiDedJEcWM3TC/s320/f%25C3%25BCggv%25C3%25A9ny.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Vajon a bölcsesség kor függvénye és ábrázolható?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><strong>Álljon itt egy csokor igazság egy ember életéből:</strong></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><em>"</em><em><span style="color: black;">Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.<br />
Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.<br />
Az élet túl rövid, hogy az idõdet valaki gyûlöletére pazarold.<br />
A munkád nem ápol majd</span><span style="color: #1f497d;">,</span></em><em><span style="color: black;"> ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.<br />
Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.<br />
Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.<br />
Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.<br />
Haragudhatsz </span><span style="color: #1f497d;">I</span></em><em><span style="color: black;">stenre, elviseli.<br />
Az elsõ fizetésedtõl spórolj a nyugdíjra.<br />
Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.<br />
Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.<br />
Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid elõtt.<br />
Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az õ útjuk mirõl szól.<br />
Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.<br />
Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.<br />
Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.<br />
Szabadulj meg mindentõl, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.<br />
Ami nem öl meg, valóban erõsebbé tesz.<br />
Sosem késõ, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tõled függ és senki mástól</span><span style="color: #1f497d;">, és emiatt már csak magadat kérheted számon </span></em><em><span style="color: black;">.<br />
Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.<br />
Gyújtsd meg a gyertyákat, használ</span><span style="color: #1f497d;">d</span></em><em><span style="color: black;"> a szebb ágynemût, vedd fel a drága fehérnemûd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.<br />
Készül</span><span style="color: #1f497d;">j</span><span style="color: black;"> fe</span><span style="color: #1f497d;">l</span><span style="color: black;"> mindenre</span><span style="color: #1f497d;">,</span></em><em><span style="color: black;"> majd sodródj az árral.<br />
Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.<br />
A legfontosabb nemiszerv</span><span style="color: #1f497d;">:</span></em><em><span style="color: black;"> az agy.<br />
Csak te felelsz a saját boldogságodért.<br />
Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.<br />
Mindig az életet válaszd.<br />
Mindenkinek mindent bocsáss meg.<br />
Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.<br />
Az idõ majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis idõt.<br />
Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.<br />
Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.<br />
Higgy a csodákban.<br />
Isten </span><span style="color: #1f497d;">I</span></em><em><span style="color: black;">sten miatt szeret, nem azért aki vagy vagy amit tettél.<br />
Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belõle amit lehet.<br />
Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.<br />
A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.<br />
Végül csak az számít, hogy szerettél.<br />
Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.<br />
Ha mindenki egy nagy kupacba gyûjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.<br />
Az ir</span><span style="color: #1f497d;">i</span></em><span style="color: black;"><em>gység idõpazarlás, megvan mindened ami kell.<br />
A legjobb még csak most jön.<br />
Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.<br />
Engedj.<br />
Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.<br />
A barátaink a szabadon választott családunk."</em></span></div><div class="MsoNormal" style="background: white; margin: 0cm 0cm 12pt; mso-margin-top-alt: auto;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="background: white; margin: 0cm 0cm 12pt; mso-margin-top-alt: auto;"><br />
</div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-52655358565724863922011-07-15T08:01:00.000+02:002017-09-25T20:40:56.906+02:00Kirakósjáték<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Minden a csillagokkal kezdődött. Éjjel néztem az eget és megláttam a Cassiopeia csillagképet. Erről mindig a <span style="color: red;"><strong>Tuti dolog</strong></span> c. film jut eszembe</span>, ami zsenge korom egyik nagy kedvence. Másnap egy ismerősöm ezt a filmet említette meg egy beszélgetés kapcsán. Akkor még nem raktam össze magamban, hogy ez bizonyára nem véletlen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWYKLaSpYa0MA_RZ-x7oS8O_jNuuwHi2mdjD80AVSgkHg91UdQCTxRRfjCB7qhfWGhFTiZGwBjBBSGXIKXUfzuaGqjLA0H3VfpewKGAHp7VhHmn884bxJhqpyWRdk9BJdySN6T-WKT5X-g/s1600/puzzle.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" m="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWYKLaSpYa0MA_RZ-x7oS8O_jNuuwHi2mdjD80AVSgkHg91UdQCTxRRfjCB7qhfWGhFTiZGwBjBBSGXIKXUfzuaGqjLA0H3VfpewKGAHp7VhHmn884bxJhqpyWRdk9BJdySN6T-WKT5X-g/s1600/puzzle.jpg" true="" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Aztán néhány nappal később egy régi ismerősöm keresett fel, aki egy aranyos sztorit mesélt nekem. Egy kisfiú a templomban a "<strong><span style="color: red;">hozsanna</span></strong>"-t nem találta értelmes szónak, ezért uzsonnát énekelt helyette. A hozsanna számomra nem gyakori szó, életemben előtte tán kétszer hallottam. Nem tulajdonítottam jelentőséget a szónak, mindaddig, amíg 1 órával később a neten szörfözve egy blog hozzászólásában ugyanezen szóval találtam szembe magam. Ez már biztosan nem véletlen. Gyorsan utánanéztem a szó jelentésének: Szabadíts fel! Majd a fülembe dugtam az mp3 lejátszómat, amiben az első dal, ami megszólalt, a Szabadíts fel volt, Ákostól. Mi történik körülöttem? Mi lesz a megfejtés? Nincsenek véletlenek, nem csak úgy jöttek ezek a JELEK. Meg kell fejtenem az üzenetet. Már sejtettem, hogy egy kirakósjáték darabkáit kell képpé formálnom. A rejtélyek megfejtésében jó vagyok, s biztos vagyok abban, hogy ezért kell ebben a formában összeraknom a puzzle-t.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Gyakran fordulok mostanában magamba, mély levegőt véve, angyali segítséget várva, s gyakran kapom az angyalkártya húzáskor a <span style="color: red;"><strong>Hallgass</strong></span> kártyát. Tegnap előtt is ezt a kártyát húztam (meg néhány nappal ezelőtt is). De ezen a napon, a kártya húzásakor egy dal járt a fejemben és ezt dúdoltam: "..a csendnek hódolok, hallgass, hallgatok..."(Bonanza Banzai). Újabb jel. Újabb feladat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">S még mindig nincs vége! Kisfiam és köztem lezajlott párbeszéd:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN8APIUxjbn6eJFkzH1-dTG2qM6A97toaMXUMRGk5uaJ-qbqXlcjJTyqCTQYPnXoCCTz_pBmAvn5KFrHjuyv5tTn9Zkm_zKjgEygtcHkq2DizpsdPFndp7p_fZwgyXA8dR73Xr2G6s03kx/s1600/firstlove.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" m="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgN8APIUxjbn6eJFkzH1-dTG2qM6A97toaMXUMRGk5uaJ-qbqXlcjJTyqCTQYPnXoCCTz_pBmAvn5KFrHjuyv5tTn9Zkm_zKjgEygtcHkq2DizpsdPFndp7p_fZwgyXA8dR73Xr2G6s03kx/s1600/firstlove.jpg" true="" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Mami: Mondtam már ma, hogy szeretlek?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Levi: Igen!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Mami: Kérdezhetek valamit?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Levi: Igen!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Mami: És te kit szeretsz?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Levi: A Flórát! (bölcsis csoporttársa)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Hja, kérem az első szerelem. :-) <span style="color: red;"><strong>Flóra</strong></span>.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Vinyunak is leírtam ezt a kis anekdotát és közben meg arról értekeztünk még, hogy mennyi üzenetet kapok mostanában és hogy milyen ingoványos talaj az önismeret. Ezzel kapcsolatban küld egy idézetet Máraitól: </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<em><span style="font-family: "helvetica neue" , "arial" , "helvetica" , sans-serif;">"...<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12pt;">Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátosságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi <strong><span style="color: red;">flóra </span></strong>és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme."</span></span></em></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJWERipE-41t0eSnf7bQVvi5JxCY63Q09-KNoNb-C5GA4iDnKYBkn1mzXclqEDT_tOxBKgmj-IS9nqgTEd0TFWpkfBtrFEIupKOKnvrcx_eggwN8-kPONzrKRbUInHBAGW2uAo3M_VDM_f/s1600/puzzle1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; cssfloat: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" m="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJWERipE-41t0eSnf7bQVvi5JxCY63Q09-KNoNb-C5GA4iDnKYBkn1mzXclqEDT_tOxBKgmj-IS9nqgTEd0TFWpkfBtrFEIupKOKnvrcx_eggwN8-kPONzrKRbUInHBAGW2uAo3M_VDM_f/s1600/puzzle1.jpg" true="" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: HU; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Nincsenek véletlenek. Semmi sem történik csak azért, mert épp így jött ki. Ha távlatokból nézzük, minden verejtékes és boldog pillanatnak meglett a haszna. Ezek a szavak most nem üresek. Tudom, hogy mélyen gyökereznek bennem, mert felfigyeltem rájuk. </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: HU; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">A Tuti dolog és a hozsanna a múlttal hoz össze -egy régi kedvenc film és egy múltbéli kedves szájából elhangzó szó. Ez a kapcsolat. A többivel még sűrű ködben tapogatózom. De egyszer mindenből egész lesz, ha a toll elindul a papíron. Ami készülőben van, végül teljes lesz.</span></span></div>
enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-12588076520443677582011-07-06T08:52:00.002+02:002011-07-06T08:55:29.704+02:00Mérleg<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;">Vajon csak én működök így? Nem, az nem lehet. Tapasztalataim szerint a belső mozgatórugó mindenkiben ugyanaz.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8WviHZpiF23n4li0RhIXIbpY_KJuk8xh8Vz2CSK82KhKSitTAbJ2D7kbX9kh4_m95IalJc9LMs_0pt7e06fJ3ywvfG39bVsJgXFMR3Gwxe3v77diSdlbLyv3dyjRe-j4ZAD-qT1bn1PAu/s1600/egyens%25C3%25BAly.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="199" m$="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8WviHZpiF23n4li0RhIXIbpY_KJuk8xh8Vz2CSK82KhKSitTAbJ2D7kbX9kh4_m95IalJc9LMs_0pt7e06fJ3ywvfG39bVsJgXFMR3Gwxe3v77diSdlbLyv3dyjRe-j4ZAD-qT1bn1PAu/s320/egyens%25C3%25BAly.jpg" width="320" /></a>Akkor tudunk égni, lángolni, izzani, rajongani, ha az, ami vagy aki: megérint, közel van hozzánk, érez minket. Amint azt tapasztaljuk, hogy nem így van, rögtön bezárunk, félünk, pánikba esünk, gondolkodunk, következtetéseket vonunk le, letargiába zuhanunk. És sebezhetővé válunk. A kételyek is akkor uralkodhatnak rajtunk, amikor nem érezzük a lüktetést, ha úgy érezzük nem tudjuk a másikat felvillanyozni. Tele vagyunk félelemmel. Ahogy a másik fél is. Ha mi kételkedünk, ő is kételkedni fog. Egymás rezdüléseire reagálva oda-vissza pattog a ping-pong labda. S ahelyett, hogy megtöltenénk a labdát energiával, szeretettel, élettel, sokszor etetjük inkább a félelmeinket, s azt adjuk át a pattogó labdával.</div></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><br />
</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAKAPWwtzkO83Hlm4DfRWAtVWLjM_lokKPR1VdTaishUyL30MhkoBcJB5hQKP0egxiqlNu0qCrAJH2Wad11TIr6Kn_XU5QxiNxQyOkoPehklPD6-t-WFsoPiIjWbjzm8U7zLz9KbyIVlSk/s1600/k%25C3%25B6t%25C3%25A9lt%25C3%25A1nc.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" m$="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAKAPWwtzkO83Hlm4DfRWAtVWLjM_lokKPR1VdTaishUyL30MhkoBcJB5hQKP0egxiqlNu0qCrAJH2Wad11TIr6Kn_XU5QxiNxQyOkoPehklPD6-t-WFsoPiIjWbjzm8U7zLz9KbyIVlSk/s320/k%25C3%25B6t%25C3%25A9lt%25C3%25A1nc.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div>Tudatosság. Talán így lehet kivédeni mindezt. De kegyetlen nehéz megtalálni az ösztönök, érzések és a tudatosság közti egyensúlyt. Azt a gondolatot, ami a mérleg nyelvét egyenesbe hozza. Törekedni azonban lehet és kell is rá.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;">Létezni könnyű, élni már nehezebb. Ez utóbbit az érzéseink különböztetik meg előbbitől. Csak tudjunk egyensúlyozni...S ehhez legtöbbször elég egyetlen szó, mozdulat vagy tett.</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><br />
</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">Mert, <em>"az a szó, mindent jóvá tehet..." (Ákos)</em></div></div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-38328548197720351732011-06-28T14:42:00.000+02:002011-06-28T14:42:45.445+02:00Csapongó gondolatok<div style="text-align: justify;">Fura egy szerkezet az agy. Mit raktároz el, mit vesz elő bizonyos helyzetekben és mit zár el nagyon mélyre, hogy soha többé ne gondoljunk rá.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Vizuális típus vagyok. Sokszor lefényképezek pillanatokat (képletesen), megjegyzem részleteiket és ha úgy adódik előveszem, elmélkedek, nosztalgiázok vagy épp erőt merítek belőlük. Persze vannak olyan képek is, amelyeket nem szeretek előhúzni a mélység bugyraiból, de néha mégis előtörnek. Az agyam játszik velem. Ritkán kerülnek elő olyan mozzanatok, melyek szépek voltak, mégsem tudatosan jelennek meg lelki szemeim előtt. A kedves emlékeket vajon miért tudatosan kell előrángatni? Azok miért nem tudnak hívatlanul is jönni? Vagy mégis...az álomban. Ott a vetítőgép talán gyakrabban játszik le kellemes élményeket. De azok ritkán igazi képek.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH3HhtkC5MPPSyLRjzJp_qGrMS56iXva7l1V9Pbccrg7kvVfxIemBd-svg9WN4fy2BylIjI_ySmx2T5kUOT_nYNX5i9YxweLfdQgo1RITU2Q1IC6M9Xix7qEBOqtIdry8aDO3rRvX2vvAF/s1600/labirintus.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" i$="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH3HhtkC5MPPSyLRjzJp_qGrMS56iXva7l1V9Pbccrg7kvVfxIemBd-svg9WN4fy2BylIjI_ySmx2T5kUOT_nYNX5i9YxweLfdQgo1RITU2Q1IC6M9Xix7qEBOqtIdry8aDO3rRvX2vvAF/s1600/labirintus.jpg" /></a>S a dallamfoszlányokat, dalszövegeket miért épp akkor dúdolom, amikor? Minden nap, mint a beakadt lemezjátszó, úgy ismétlem magamban a sorokat. Mindig mást. Mit üzen az agyam? Vagy az angyalok mondatják velem, küldik a jeleket...próbálom megérteni, kihámozni a mögöttest, kutatni a múltban, előrevetíteni a jelent és jövőt, összerakni a kirakós darabkáit, de ez nem olyan könnyű feladat. </div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Azt hiszem Sam fog segíteni most megérteni gondolataim. Sam meséi mindig kivezetnek a gondolataim labirintusából. A szabadba.</div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-7206398636080460352011-06-01T08:10:00.000+02:002011-06-01T08:10:26.759+02:00Szent Zene ígérete járja át...<div style="text-align: justify;">Vannak dolgok, mondatok, dalok, melyek sok év elteltével nyernek értelmet. Vagy megérünk a megértésükre vagy az élet úgy hozza, hogy ráhúzhatjuk sok év után az aktuális helyzetre. Sokszor az is előfordul, hogy nem figyelünk a szavakra, s később, amikor újra előkerülnek, amikor már nem is kell tudatosan figyelni, megvilágosodnak.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ0JMUdGvR34t6JXPRAFt4K2tvxQIBcymNv545-pr7WeaDa38Irv5clJzpjiz0lMqux3U8TKpd1u7oBUlJX1VjuLbqRxrxPkV4cl2iSXVJkOne-_9iVQVV9p842u4pW3YOyQkp5ul8-bQ_/s1600/lecsukott.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJ0JMUdGvR34t6JXPRAFt4K2tvxQIBcymNv545-pr7WeaDa38Irv5clJzpjiz0lMqux3U8TKpd1u7oBUlJX1VjuLbqRxrxPkV4cl2iSXVJkOne-_9iVQVV9p842u4pW3YOyQkp5ul8-bQ_/s200/lecsukott.jpg" t8="true" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Olyan ez, mint amikor egy vaknak próbálják elmondani, hogy milyen a fehér szín. Azt mondanánk, mint a vattacsomó. Ő megkérdezi: Olyan puha? S valóban, a fehér puha, könnyű szín, de mégsem ez a legigazabb, amit elmondhatunk róla.</div><div style="text-align: justify;">Aztán, ha megműtik a nem látó szemeket és végre láthat, akkor végre értelmet nyernek a mondatok. A világos többé nem lesz sötét, a fehér többé nem csak puha lesz, hanem tiszta is.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A szem kinyílik, ad absurdum felnyílik, hogy az igazat láthassa. Minden új értelmet nyerhet.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ilyenkor olyan vagyok, mint egy kisgyermek, aki boldogan tapsikol, mert valami mesés világot fedezett fel magának. Ezek a pillanatok azok, melyek végigkísérnek egész életem során, amelyeket nem felejtek soha. Mert bármikor elővehetem őket és az égre pillanatva eszembe ötlik az az igazán boldog pillanat, amelyet éppen az a dal nyújtott. Gyűjtöm ezeket a momentumokat.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ez a táplálékom. Ez a mechanizmus működteti olykor megfáradt és kétségbeesett lelkem feltöltését. </div><div style="text-align: justify;">Jó elővenni rég hallott dalokat.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAq8tU4OWv51d-oxkc4Dc3eWfsbh73KtjixkqRBEfT0HWTX8AWrBT2FvssHYBh4zTVDwDjN3u14xQvCMFvQV2DwYMCJsF5pf0kRt1Iuh0Im_r3kijsAIE4g_-KHDzD4KT_nQ4OZYKn4c7z/s1600/lecsukott.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="130" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAq8tU4OWv51d-oxkc4Dc3eWfsbh73KtjixkqRBEfT0HWTX8AWrBT2FvssHYBh4zTVDwDjN3u14xQvCMFvQV2DwYMCJsF5pf0kRt1Iuh0Im_r3kijsAIE4g_-KHDzD4KT_nQ4OZYKn4c7z/s200/lecsukott.jpg" t8="true" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">S a könnyek a szemben most nem a fájdalomé.</div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-34701545878378974732011-05-05T08:55:00.001+02:002011-05-05T15:18:41.994+02:00NEW LIFE<div style="text-align: justify;">Van valami, amit úgy tudok várni, ahogy semmi mást. Már érzem a gyomromban azt az ismerős bizsergést, azt a lázas állapotot, ami ilyenkor hatalmába kerít. Még ott sem vagyok, de már a lelki szemeim megjelenítik a képeket.</div><div style="text-align: justify;">Önfeledt. Ez az első, ami eszembe jut. Kizárva minden, csak az van, ami ott van. A zene és én. A dalok és én. Na jó, meg még 10.000 ember, aki hasonlóan érezhet. Az egyik barátném úgy fogalmazott még tizenévvel ezelőtt, hogy "egyedülálló együttlélegzés"! A része vagyok. Nem csak a részese, hanem az egésznek egy darabja.</div><div style="text-align: justify;">Koncert. Semmi nem pótolhatja. Még meg sem történt, de már írnom kell róla.</div><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6uvgTVbcurHksYcGHL1wsHX8D0wMJE4tiCWeTQEOGmhCpgKn2OgWTDEcOfziy9liWy7eQ_-Krjo6nt3HKFtvOZlhavEvL1SquM8_0yGyIHdQTQ3pFpZbLRbKmp4C0brq_yLH0_y7pwVa4/s1600/bonanza_live.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="204" j8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6uvgTVbcurHksYcGHL1wsHX8D0wMJE4tiCWeTQEOGmhCpgKn2OgWTDEcOfziy9liWy7eQ_-Krjo6nt3HKFtvOZlhavEvL1SquM8_0yGyIHdQTQ3pFpZbLRbKmp4C0brq_yLH0_y7pwVa4/s320/bonanza_live.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div style="text-align: justify;">Úgy kell nekem most, mint éhezőnek egy falat kenyér. Vágyom rá. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Nem egy szokványos koncert lesz ez. És nem azért, mert Ákos azt mondja. Hanem a lelkemben dúló harcok és érzelemviharok kiteljesedése. Vulkán vagyok, ami ott fog kitörni. Nevetésben, sírásban, minden fel fog törni. A gát felszakad. Katarzis. Május 14-e számomra nem csak egy dátum, amikor az Arénában fogom ropni a táncot. Május 14. több lesz ennél. Újjászületés.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Nem sürgetem az időt, csak csendben várom, hogy megtörténjen. Pedig izgulok, mint mindig. Várom, hogy megszűnjön a külvilág és megküzdhessek újra magammal, a bennem halkan megbúvó másik énnel.</div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-71276513936854062202011-04-26T08:43:00.000+02:002011-04-26T08:43:13.262+02:00Mi van a tarisznyában?<em>"Reményt kaptam csak az útra"</em><br />
<br />
...és más nem is kell!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ4tCAEM4DPBkMnp92SdINDyXojkTQeVSbSMHlkVe7LxzDluN07zMkbsmLGfu7TpCbU6gU0Euj5wlKaEz8AemDfQrV0a74u9Tvb428ynmQDDJBww7OcEJ711oLn3eiyUBriHZh2h3t8r8W/s1600/rem%C3%A9ny.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="196px" i8="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ4tCAEM4DPBkMnp92SdINDyXojkTQeVSbSMHlkVe7LxzDluN07zMkbsmLGfu7TpCbU6gU0Euj5wlKaEz8AemDfQrV0a74u9Tvb428ynmQDDJBww7OcEJ711oLn3eiyUBriHZh2h3t8r8W/s200/rem%25C3%25A9ny.bmp" width="200px" /></a></div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-88751602592599212992011-04-11T07:29:00.000+02:002011-04-11T07:29:18.059+02:00Végre<div style="text-align: justify;">Értelmet nyertek a tettek, a gondolatok, a szavak. De nem vihetem ezt a sorsot tovább. Az én helyem körön belül van. Többé nem játszom azt a szerepet. Csak azokat, melyek valóban én vagyok.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Mélyen dolgozik bennem valami. A folyamat korábban indult bennem, de véget érni csak most tudott. Családállítás nélkül nem sikerült volna. A pontot odaraktuk a mondat végére.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl63K-35YPxsSMw6MQ-7ilTgY93J1KrSTrjRAGCQlE9pQ_0ZGPWZgLRFg_UZ8aFTPmmi_6k1tIselnnSVeERRiR25O0I1xZMk5s6xmx5axjR14ZHDwrcM6F8Rh1rzCsGrem29UzvB4F17J/s1600/grandfather_and_child.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" r6="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl63K-35YPxsSMw6MQ-7ilTgY93J1KrSTrjRAGCQlE9pQ_0ZGPWZgLRFg_UZ8aFTPmmi_6k1tIselnnSVeERRiR25O0I1xZMk5s6xmx5axjR14ZHDwrcM6F8Rh1rzCsGrem29UzvB4F17J/s1600/grandfather_and_child.gif" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Vagyok aki vagyok. NŐ, anya, feleség, leánygyermek, lánytestvér, meny, sógornő, barátnő, lányunoka. Megtaláltam az elveszett ént. És a helyemen vagyok.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3911782073991870302.post-85500606874973944972011-04-08T08:17:00.000+02:002011-04-08T08:17:02.332+02:00Alkotó<div style="text-align: center;"><em><strong> Alkotó</strong></em></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><em> Tárd ki magad nekem</em></div><div style="text-align: center;"><em> sminkeld ki az elmédet</em></div><div style="text-align: center;"><em> tudod hogy nem kellenek</em></div><div style="text-align: center;"><em> hozzá ecsetek és festékek</em></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGVn7LCKkbrfsfRx_ayERbmLUgbKGbh1t9pLLMECAkUtb7G-scwEGQ2EiBy0F1IyZaRto8HGmwcrzTeFngCs2DsvocF9-AAqYUd3QDOddhyphenhyphenSAO3X66vhU_Xbam_zwS-8xZ-5s6Lv39nqxl/s1600/ceruza.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" r6="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGVn7LCKkbrfsfRx_ayERbmLUgbKGbh1t9pLLMECAkUtb7G-scwEGQ2EiBy0F1IyZaRto8HGmwcrzTeFngCs2DsvocF9-AAqYUd3QDOddhyphenhyphenSAO3X66vhU_Xbam_zwS-8xZ-5s6Lv39nqxl/s200/ceruza.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: center;"><em><span id="goog_920263690"></span><span id="goog_920263691"></span>Ceruzáddal</em></div><div style="text-align: center;"><em>Rajzold meg magad</em></div><div style="text-align: center;"><em>aztán rajzolj mellé engem</em></div><div style="text-align: center;"><em>és a szürke vonásokból</em></div><div style="text-align: center;"><em>életre kelünk ketten</em></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr6x6J8tPwnnTroMUGvVunqW0-J-Rp9nX7IDJtOmAYspKVaKHBbaNJOz8-7o8tidxcX6zPHdk9GUui2KwIrxYdpyVEmF-gkqCU7PPxUPiiMNtnKae-yCKyksG-Xk97kkUJNWWLjcTMA9ET/s1600/homok.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; height: 84px; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; width: 123px;"><img border="0" height="150" r6="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr6x6J8tPwnnTroMUGvVunqW0-J-Rp9nX7IDJtOmAYspKVaKHBbaNJOz8-7o8tidxcX6zPHdk9GUui2KwIrxYdpyVEmF-gkqCU7PPxUPiiMNtnKae-yCKyksG-Xk97kkUJNWWLjcTMA9ET/s200/homok.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: center;"><em>Homokból</em></div><div style="text-align: center;"><em>Építsd meg magad</em></div><div style="text-align: center;"><em>aztán építs mellé engem</em></div><div style="text-align: center;"><em>S ahogy a kezed formáz</em></div><div style="text-align: center;"><em>úgy kel életre a testem</em></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOF4u7uK5CRDMh7qwlgfmolb5VAT3SbTZm2tQGA01xgup6hVFMPteSfd8b5uu_C1BQ9ItaOcQ7gVZGDNY8cS2p7C7twTyHBeQOVeSLXXjCtuJw7Rdr_vhoqkFBw0D1fTQuad9aL4wzs-5f/s1600/kotta1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="141" r6="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOF4u7uK5CRDMh7qwlgfmolb5VAT3SbTZm2tQGA01xgup6hVFMPteSfd8b5uu_C1BQ9ItaOcQ7gVZGDNY8cS2p7C7twTyHBeQOVeSLXXjCtuJw7Rdr_vhoqkFBw0D1fTQuad9aL4wzs-5f/s200/kotta1.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: center;"><em>Zenéddel</em></div><div style="text-align: center;"><em>Lehellj magadba lelket</em></div><div style="text-align: center;"><em>aztán lehellj magadba engem</em></div><div style="text-align: center;"><em>Mert a te lelked az enyém is</em></div><div style="text-align: center;"><em>Amint benned magamra leltem</em></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtG7yb8cbIkA2vzsT8DavRjFsZrSEtD9fcbXSonnPoncXjnP6FURjpzKx1NNjswNaPaWYpqWU5wcVDzn1FzuLhEG2RX3Ld-D61HUoDbBJj6TpzfIQxNMrI9g7Lo3Ql7jlggarcRLjj7Nuh/s1600/sz%C3%ADv.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; cssfloat: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="148" r6="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtG7yb8cbIkA2vzsT8DavRjFsZrSEtD9fcbXSonnPoncXjnP6FURjpzKx1NNjswNaPaWYpqWU5wcVDzn1FzuLhEG2RX3Ld-D61HUoDbBJj6TpzfIQxNMrI9g7Lo3Ql7jlggarcRLjj7Nuh/s200/sz%25C3%25ADv.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: center;"> <em>De</em></div><div style="text-align: center;"><em>Ne öltöztesd magad</em></div><div style="text-align: center;"><em>és ne öltöztess engem</em></div><div style="text-align: center;"><em>jó lesz nekünk pőrén</em></div><div style="text-align: center;"><em>összeolvadva ketten...</em></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><em>(Szegedi-Szabó Beáta 2011.04.08)</em></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div>enderhttp://www.blogger.com/profile/12008582201248653390noreply@blogger.com0