Vajon csak én működök így? Nem, az nem lehet. Tapasztalataim szerint a belső mozgatórugó mindenkiben ugyanaz.
Akkor tudunk égni, lángolni, izzani, rajongani, ha az, ami vagy aki: megérint, közel van hozzánk, érez minket. Amint azt tapasztaljuk, hogy nem így van, rögtön bezárunk, félünk, pánikba esünk, gondolkodunk, következtetéseket vonunk le, letargiába zuhanunk. És sebezhetővé válunk. A kételyek is akkor uralkodhatnak rajtunk, amikor nem érezzük a lüktetést, ha úgy érezzük nem tudjuk a másikat felvillanyozni. Tele vagyunk félelemmel. Ahogy a másik fél is. Ha mi kételkedünk, ő is kételkedni fog. Egymás rezdüléseire reagálva oda-vissza pattog a ping-pong labda. S ahelyett, hogy megtöltenénk a labdát energiával, szeretettel, élettel, sokszor etetjük inkább a félelmeinket, s azt adjuk át a pattogó labdával.
Létezni könnyű, élni már nehezebb. Ez utóbbit az érzéseink különböztetik meg előbbitől. Csak tudjunk egyensúlyozni...S ehhez legtöbbször elég egyetlen szó, mozdulat vagy tett.
Mert, "az a szó, mindent jóvá tehet..." (Ákos)
3 megjegyzés:
Hát most beletrafáltál...
Illetve megint. Nem hiába gyüttünk mink is egy tőrűl fakadva vagyunk hiába mondom, na...;)
Tudatosság. Az napi küzdelem. Ami amúgy is megy, csak a „színfalak mögött“, a lepel alatt, nem a felszínen. Mert sokkal könnyebb eltakarni, a dolgok elé tolni valamit – sok a dolgom, nem érek rá, nincs időm, fáradt vagyok, nincs rá szükségem, nincs kedvem, majd később, nem is olyan fontos az… Könnyebb ez, mint foglalkozni vele. Mert az fájdalmat is hoz, amit fel kell dolgozni, amit a helyére kell tenni. Kényelmetlen. A tudatosság egy nagy lépés előre, csak az elhatározás után jönnek a lépések is, amelyeket meg kell tenni, egyiket a másik után. Különben jön az elégetetlenség és a frusztráció, saját magunk szidalmazása és büntetése. Az pedig az egyik legrosszabb, ami történhet…
Én legalábbis ezt próbálom kivédeni nap mint nap.
És emlékezni, hogy ha lépni is kell, a bátorságnak mindig megvan a pozitív eredménye. Így talán békét köthetünk magunkkal…
Rád is gondoltam, miközben a betűket róttam. Neked is szól az üzenet. Részben ezért is született. Na meg persze azért, mert ez foglalkoztat éngemet is.:-)
Megjegyzés küldése