Leigázott végtelen, ám múló pillanat, ahogyan a szél felkap és erejével átlök a vonalon túlra.
Mondd angyal, vajon ez az a hely?
Érzem ereimben, ahogy szívem hevesebbb lüktetésére a vér száguld, mint mint űrsikló az égen és lassan minden porcikám megtelik vele. Valami jó közeleg. Beleszíppantva a levegőbe megérzem a tavasz friss illatát, talpam alatt a zöld fű bársonyos érintését, bőrömön a nap meleg simogatását.
Kételkedve, hitetlenül nézek körbe, s ámulok a hasonlóságon. Álmaim minden apró képkockája elevenedik meg szemeim előtt. Mindent ismerek. Ismerem a fák zúgását, a kis patak csörgedezését, a felhők formáját, a domboldalon a a kis barlangot, ahová az eső elől menekülhetek, a házakat, minden apró virágot, a tücsköket, a madarakat, minden kóbormacskát, minden embert.
Megérkeztem.
Ez az a hely.
Itthon vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése