Tökéletes, harmonikus egység?

A gondolatok, melyek foglalkoztatnak, s amelyeket meg akarok osztani mással, fejemben egységes egészként élnek. Értelmük van, harmóniában, katonás sorrendben sorakoznak egymás mellett, szépen felépítve, illeszkednek egymáshoz, mint téglák a falban.

De vajon miért van az, hogy kimondva őket irracionálisan röhejesnek, már-már blődnek hatnak? Talán mert kimondva megszabadulunk tőlük? Akkor már nem a miénk a hozzájuk tartozó érzelmi állapot? Mint amikor kifújjuk a levegőt, kiadjuk magunkból a káros anyagot?

Túl sokat fecsegek. De ahogy Ákos mondaná: "Ezek meg csak szavak"

Szembenézni

Megoldatlan egyenletekként cikázik fejemben a káosz, miközben a múlt visszakacsingat rám. A jövőnk a múltunkban rejtőzik, mondogatom magamban, hogy erőt merítsek szembenézni az igazsággal.

Igazság. Mondogasd csak magadnak. Szokd az ízét! Idővel finomabb lesz, mint a mézédes hazug szó, ugye? Csak remélni merem.

- Történt valami? - kérdezték.

- Igen, darabokra tört a lelkem. - válaszoltam szomorúan.

Majd éhány nap múlva:

- Látom, ma jó kedved van! - mondták.

- Hát persze - feleltem mosolyogva, mintha mi sem történt volna.

Mindent túl gyorsan gyászoltam el, nem akartam érezni a fájdalmat. Nem akartam arra gondolni, ami történt. Csak túl akartam lenni rajta. S közben nem vettem észre, hogy a múlt folyamatosan fáj és kísért, s arra vár, hogy törődjek vele. Mindig összeszedtem a darabkáim, csak épp azt nem vettem észre, hogy a mozaikból egyre több darab hiányzik. S ezek a darabok élénken ugrálva próbálnak visszakerülni a helyükre, miközben folyamatosan szurkálnak, még több sebet okozva. De én ügyet sem vetve rájuk, próbálok élni, haladni, nevetni.

Nem lehet. Nem húzhatom tovább az időt, szembe kell néznem magammal. A múltam én vagyok. A darabjaim én vagyok. Nem hiányozhat egyetlen puzzle sem, hiszen mindegyikkel lehetek csak egész.

A feladat nehéz. Vagy csak azt hiszem?

A múlt elkezdődött, s hamarosan jövő lesz belőle...

 

ui: A képen szereplő helyesírási hiba nem az én nevemhez fűződik:-)

A nem véletlen dúdolnivaló

Reggel óta ez a dallamsor ismétlődik a fejemben, újra meg újra, mint a beakadt lemezjátszó...

"De látni szeretném, hogy hogyan kapsz észbe,
Amikor késő lesz a megrendülésre." (Ákos)

Van egy olyan érzésésem, hogy mostanában ezzel a témával is fogok foglalkozni itt, bővebben...

Az Üzenet

Wake up Neo...

Ébredezem tündérmesés álmomból. Kinyitom a szemem, de nem látok, csak homályosan. Valóságot látni egyébként is csak néhány éve kezdtem. A tudatlanságtól csillogó szempárokból lassan könnyektől csillogó szempár lesz. Összeszorul a szívem. Dühös vagyok, de nem leszek tenni képtelen! Nem adom könnyen magam, nem engedek, ha eljön az idő.

Igen, tudom. Sokan legyintenek majd, hogy egy újabb konspiráció, egy újabb vallási fanatikus agyszüleménye a sok "naív birkát" azonnal csőbe húzza. De higgyetek nekem! Évek óta foglalkozom ezzel - sokkal mélyebben, mint azt gondolnátok - és bizton állítom, hogy ennyi véletlen nem létezik. Csak gondolkodjatok el rajta, csak nézzetek szét világunkban, hogy mi is folyik itt valójában, s talán ti is látni fogjátok a nyilvánvalót. Bízom bennetek, bízom Istenben és bízom abban, hogy ha minél több emberhez eljut az információ, akkor még nincs késő. Még ellenállhatunk. És ha csak 1 embernek is felnyílik a szeme, már nem mondhatom, hogy nem tettem semmit ellene.

Nem állítom, hogy minden igaz, ami ebben a filmben szerepel, sőt, azt sem, hogy feltétlen el kell hinni. De számomra tény, hogy sok igazságot tartalmaz, amelyek már régóta foglalkoztatnak. Nem hinni kell benne, hanem körbenézni és kiragadni belőle azt, ami egyértelműen IGAZ.

Ne csak nézzünk, lássunk is végre.

Katt ide:

Az Üzenet

Ha valaki úgy dönt, hogy megnézi, tegye azt nyugodt körülmények között, külvilágot kizárva. Megéri. 

És nem lesz könnyű megemészteni...

Közhelyek?

Bár mostanában a hideg ki tud rázni a közhelyes, interneten is keringő csodamondatoktól, valahol legbelül mégis azt érzem, hogy van igazság ama sorokban, amelyeket Regina Brett újságíró vetett papírra, aki épp 90. születésnapját ünneplni. Hosszú élete során bizonyára bölcsesség is ragadt rá, ami mellett nem tudok elmenni. Lehet, hogy a közhelyek az élet legegyszerűbb, legelemibb igazságai? Ha nincs is mindenben igaza Reginanak, azért akad pár gondolata, amivel nem tudnék vitába szállni.

Vajon a bölcsesség kor függvénye és ábrázolható?

Álljon itt egy csokor igazság egy ember életéből:

"Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
Az élet túl rövid, hogy az idõdet valaki gyûlöletére pazarold.
A munkád nem ápol majd, ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
Haragudhatsz Istenre, elviseli.
Az elsõ fizetésedtõl spórolj a nyugdíjra.
Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid elõtt.
Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az õ útjuk mirõl szól.
Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog.
Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
Szabadulj meg mindentõl, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
Ami nem öl meg, valóban erõsebbé tesz.
Sosem késõ, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tõled függ és senki mástól, és emiatt már csak magadat kérheted számon .
Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágynemût, vedd fel a drága fehérnemûd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
A legfontosabb nemiszerv: az agy.
Csak te felelsz a saját boldogságodért.
Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
Mindig az életet válaszd.
Mindenkinek mindent bocsáss meg.
Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
Az idõ majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis idõt.
Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
Higgy a csodákban.
Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy vagy amit tettél.
Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belõle amit lehet.
Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
Végül csak az számít, hogy szerettél.
Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
Ha mindenki egy nagy kupacba gyûjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, jól beérnénk a sajátunkkal.
Az irigység idõpazarlás, megvan mindened ami kell.
A legjobb még csak most jön.
Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
Engedj.
Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.
A barátaink a szabadon választott családunk."

Kirakósjáték

Minden a csillagokkal kezdődött. Éjjel néztem az eget és megláttam a Cassiopeia csillagképet. Erről mindig a Tuti dolog c. film jut eszembe, ami zsenge korom egyik nagy kedvence. Másnap egy ismerősöm ezt a filmet említette meg egy beszélgetés kapcsán. Akkor még nem raktam össze magamban, hogy ez bizonyára nem véletlen.

Aztán néhány nappal később egy régi ismerősöm keresett fel, aki egy aranyos sztorit mesélt nekem. Egy kisfiú a templomban a "hozsanna"-t nem találta értelmes szónak, ezért uzsonnát énekelt helyette. A hozsanna számomra nem gyakori szó, életemben előtte tán kétszer hallottam. Nem tulajdonítottam jelentőséget a szónak, mindaddig, amíg 1 órával később a neten szörfözve egy blog hozzászólásában ugyanezen szóval találtam szembe magam. Ez már biztosan nem véletlen. Gyorsan utánanéztem a szó jelentésének: Szabadíts fel! Majd a fülembe dugtam az mp3 lejátszómat, amiben az első dal, ami megszólalt, a Szabadíts fel volt, Ákostól. Mi történik körülöttem? Mi lesz a megfejtés? Nincsenek véletlenek, nem csak úgy jöttek ezek a JELEK. Meg kell fejtenem az üzenetet. Már sejtettem, hogy egy kirakósjáték darabkáit kell képpé formálnom. A rejtélyek megfejtésében jó vagyok, s biztos vagyok abban, hogy ezért kell ebben a formában összeraknom a puzzle-t.

Gyakran fordulok mostanában magamba, mély levegőt véve, angyali segítséget várva, s gyakran kapom az angyalkártya húzáskor a Hallgass kártyát. Tegnap előtt is ezt a kártyát húztam (meg néhány nappal ezelőtt is). De ezen a napon, a kártya húzásakor egy dal járt a fejemben és ezt dúdoltam: "..a csendnek hódolok, hallgass, hallgatok..."(Bonanza Banzai). Újabb jel. Újabb feladat.

S még mindig nincs vége! Kisfiam és köztem lezajlott párbeszéd:

Mami: Mondtam már ma, hogy szeretlek?

Levi: Igen!

Mami: Kérdezhetek valamit?

Levi: Igen!

Mami: És te kit szeretsz?

Levi: A Flórát! (bölcsis csoporttársa)

Hja, kérem az első szerelem. :-) Flóra.

Vinyunak is leírtam ezt a kis anekdotát és közben meg arról értekeztünk még, hogy mennyi üzenetet kapok mostanában és hogy milyen ingoványos talaj az önismeret. Ezzel kapcsolatban küld egy idézetet Máraitól:

"...Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátosságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme."

Nincsenek véletlenek. Semmi sem történik csak azért, mert épp így jött ki. Ha távlatokból nézzük, minden verejtékes és boldog pillanatnak meglett a haszna. Ezek a szavak most nem üresek. Tudom, hogy mélyen gyökereznek bennem, mert felfigyeltem rájuk.

A Tuti dolog és a hozsanna a múlttal hoz össze -egy régi kedvenc film és egy múltbéli kedves szájából elhangzó szó. Ez a kapcsolat. A többivel még sűrű ködben tapogatózom. De egyszer mindenből egész lesz, ha a toll elindul a papíron. Ami készülőben van, végül teljes lesz.

Mérleg

Vajon csak én működök így? Nem, az nem lehet. Tapasztalataim szerint a belső mozgatórugó mindenkiben ugyanaz.

Akkor tudunk égni, lángolni, izzani, rajongani, ha az, ami vagy aki: megérint, közel van hozzánk, érez minket. Amint azt tapasztaljuk, hogy nem így van, rögtön bezárunk, félünk, pánikba esünk, gondolkodunk, következtetéseket vonunk le, letargiába zuhanunk. És sebezhetővé válunk. A kételyek is akkor uralkodhatnak rajtunk, amikor nem érezzük a lüktetést, ha úgy érezzük nem tudjuk a másikat felvillanyozni. Tele vagyunk félelemmel. Ahogy a másik fél is. Ha mi kételkedünk, ő is kételkedni fog. Egymás rezdüléseire reagálva oda-vissza pattog a ping-pong labda. S ahelyett, hogy megtöltenénk a labdát energiával, szeretettel, élettel, sokszor etetjük inkább a félelmeinket, s azt adjuk át a pattogó labdával.

Tudatosság. Talán így lehet kivédeni mindezt. De kegyetlen nehéz megtalálni az ösztönök, érzések és a tudatosság közti egyensúlyt. Azt a gondolatot, ami a mérleg nyelvét egyenesbe hozza. Törekedni azonban lehet és kell is rá.

Létezni könnyű, élni már nehezebb. Ez utóbbit az érzéseink különböztetik meg előbbitől. Csak tudjunk egyensúlyozni...S ehhez legtöbbször elég egyetlen szó, mozdulat vagy tett.

Mert, "az a szó, mindent jóvá tehet..." (Ákos)