Mozi

"A film forog tovább, soha soha meg nem áll"  (Első Emelet)

Egyszerre vagyok anya és feleség. Vagyok gyermek és testvér. Barát és társ. Kolléga és ismerős. Szeretett és kevésbé szeretett NŐ és EMBER. De mind én vagyok. Játszom a szerepeket, melyeket rámosztottak. Mind én lennék?

Ülök a moziban, a vetítőgépből jön csak a fény  a fehér vászonra és azon tűnődöm saját életem kockáit figyelve, hogy vajon minden szerepem igazi? Vagy csak felveszem az éppen megfelelő színházi maszkomat, melyet színésztársam készített ki számomra, ki is sminkelt az éppen megformálandó karakterhez, már csak fel kell állnom a nevemet viselő székből és várni a rendező utasításait.
De hová tűnt a rendező? Kétségbeesve rohangálok a színfalak között, mert nem kezdhetem a játékot nélküle. Hangosan kiáltom a nevét, hátha meghallom hangját, ahogy ellentmondást nem tűrően rám parancsolna:
- Most légy a gyermek!
Benézek mindenhová, hisz a kamerának forognia kell, nem állhatunk le, hamarosan jön a következő jelenet, egyetlen percet sem vesztegethetünk, mert a költségvetés drága, hiszen nagyszabású filmről van szó. De a rendező csak nem akar előkerülni.

Szomorúan huppanok le öltözőmben a székemre és már majdnem zokogni kezdek, amikor megpillantom a direktor arcát. Ő is szomorú. Egy pillanatra elmosolyodik, de nem szól egy szót sem. Hosszú barna haját hátrasimítja, barna szeméből kétely sugárzik. Ő is ugyanazt érzi. Nem jó a rendezés, ez a film nem lesz kasszasiker. Ki fogja egyáltalán megnézni?
Egyikőnk sem szólal meg jódarabig. A hosszas csönd után egyszerre nyílik szóra a szájuk, ugyanazt a mondatot kimondva:
- Nem jó a rendezés!
És a beállítások sem tökéletesek, új stábra lesz szükség, ha végig akarjuk vinni a filmet - gondolom magamban.
Még jó darabig szomorúan bámultam magam elé, majd újra felpillantva a földről a valóság csapott arcon. A tükörben megláttam a rendezőt, az operatőrt, a dramaturgot, a gyártásvezetőt, a fényképészt, a producert egy személyben. Mind jómagam voltam.

A felismeréssel a végtelen nyugalom szállt meg. Úgy rendezek, ahogyan akarok. Rajtam múlik. Csak azt nem rendezhetem át, ami odafönt már régen meg van írva. De azt nem is akarom másképp megélni!