Jelek és gyökerek

A legkedvesebb barátnőm hatására (is) elhatároztam, hogy elmegyek egy Hellinger féle családállításra. Amióta megszületett az elhatározás, hogy részt veszek egy ilyen "terápián", azóta sok gondolatomat leköti. Nagyjából tudom, hogy mire számíthatok, de nyilván rengeteg meglepetés fog majd érni.

A családállítás arról szól, hogy a gyökerekig kell visszatérni, hogy egy számunkra fontos probléma okát feltárhassuk. A neten sokat lehet olvasni a módszerről és hasonló pszichodrámás foglalkozáson már jómagam is részt vettem, mint segítő. Akkor azonban még fiatal voltam és a jelentőségével sem voltam teljesen tisztában.
Az elmúlt sok év alatt azonban egyre jobban foglalkoztat az emberek - természetesen leginkább jómagam és a hozzám közel álló személyek, mint pl. a kisfiam - lelki fejlődése. Hihetetlen, hogy a jeleknek, szavaknak, apró mozdulatoknak mekkora jelentősége lehet. Ha figyelünk rájuk, könnyebben észrevesszük a változásokat.
Ma már nem megyek el a jelek mellett, figyelem magam és a körülöttem élőket. Na nem mániákusan, hiszen nem lehet minden piszlicsáré dolognak jelentőséget tulajdonítani. Viszont, ha kiszűröm a mellékest, akkor egészen ésszerű egységet és logikus dolgokat tapasztalok. Például felfigyeltem arra, hogy reggel, ébredés után mindig jár valamely dal a fejemben. Megfigyeltem, hogy a dal szövege nem véletlenül motoszkál a fejemben, nem véletlenül választotta agyam dúdolásra azt a nótát. Néhány hete minden reggel ezt énekeltem:

"akkor a leghosszabb a tél, ha már az ember nem remél" (Ákos)

Téli letargikus állapotomban mi mást is üzenhetnék magamnak?? De ez csak egy apró szelete a kerek egésznek. Sok jel van, amit jómagam sem veszek észre. Pedig a JEL 20 éve képezi életem állandó részét. S mostanra lett hatalmasabb jelentősége...