Ismét hatalmába kerített az a régi álmom, melyet régóta dédelgetek. Csak éretlen voltam sokáig a megvalósításához. Mindig azt mondogattam, hogy én már csak a bankos dolgokhoz értek. Miközben mindig is tudtam, hogy egyvalami érdekel igazán. Az emberek. A lelkük. A személyiségük. A racionális és irracionális cselekedeteik. Az ésszerűből ésszerűtlenné váló tetteik. A bonyodalmaik, gondjaik, bánatuk, örömük, szavaik, mosolyuk, könnyük. Az életük. S hogy mi motivál? A segíteni akarás. A tanulás. A lélek.
Hosszú folyamatnak nézek elébe, melynek kezdetén a felismerés taszított az első lépés megtételére. Az álom pedig megvalósítható. Nem pszichológus vagy szociális munkás szeretnék lenni. Mikor még magam sem tudtam, hogy igazán merrefelé, akkor a D.W.A (barátném) mondta ki, hogy merre tudnék tendálni. Coaching....hangzik most is a fejemben, majd továbbvittem a gondolatot és megszületett a végső elhatározás: LIFE coaching.Ez az új cél.
A munkám persze nem fogom feladni, szeretem csinálni a dolgom, de mellette önmagam, s nem utolsó sorban mások örömére szeretnék tenni azzal, hogy ezzel is foglalkozom:-)
A rajtvonalnál együtt állunk majd a lövésre várva, s együtt fotóznak majd minket a célvonalban. Futnom nem nekem kell majd, de ott leszek minden lépésnél.
Lehet ennél szebbet tenni?
1 megjegyzés:
minden bajnok mögött ott az edző :) A lélekolimpia pedig napi versenyekből áll, és nem csak 4 évente rendeződik meg...
Jó választás! Teljes mértékben támogatom! :)Hajrá ender!
Megjegyzés küldése