Sam tollából

Vajon kinek van több a szívében? Annak ki szeret és viszont szeretnek, vagy annak, ki minderre csak vágyik? - kérdeztem Samet.
- Elmesélek egy történetet, amiben a válasz rejlik számodra. - válaszolta Sam.

Élt egyszer egy fiú, Joe. Ennek a Joe-nak volt egy bátyja, Leonard. Leonard agilis volt, szeretett tanulni, művelődni, olvasni, szorgalmas volt. Gyerekkorában sokat meséltek neki. Bár jónéhány évvel idősebb volt Joe-nál, nagyon szerette öccsét. Joe más volt, kevésbé szorgalmas, nem érdekelte a tanulás annyira, befelé forduló volt és a világon a szeretetet szerette a legjobban. Bátyjáért pedig rajongott.

Egy szép, kora őszi napon Leonard és Joe elindultak rőzsét gyűjteni, hogy tüzet rakhassanak az esti szalonnasütéshez.

Leonard hamar talált rőzsegyűjtő helyet, hamar meg is töltötte kezét fával, így gyorsan visszaindult. Joe tovább kereste a száraz ágakat, de a vizes avarban nehezen boldogult. Ha talált is néhány fadarabot, felvette, de rögtön szálka szúrta meg az ujját.

- Az  ördögbe is! - kiáltotta hangosan. Még néhány élettelen fadarab is elbánik velem!

Nem vette észre, hogy mögötte egy agg korú remete áll, kinek arcán a ráncok nem árulták el korát, de kezeiről sejteni lehetett, hogy megjárt egy-két háborút. Bal kezében rőzsét tartott, ami mindenhol felkarcolta bőrét.

- Nem jó az ördögöt a szádra venni fiam, mert még a végén meg talál jelenni! - mondta nevetve a remete.
Joe ránézett az öregre. Máskor morcosan, de arcára mosolyt erőltetve válaszolt volna valami kedveset, most azonban csak végtelen nyugalom volt benne. A remete tovább gyűjtötte a száraz gallyakat. Minden ág, melyet bal kezébe tett, felsértette kezét.
- Jó uram, miért hagyod, hogy azok a rakoncátlan ágak megsebezzenek? - kérdezte Joe.
- Mert ez a fájdalom nem számít. Amikor majd meggyújtom tüzemet az esti melegedéshez, eszembe sem fog jutni, hogy ezek a fadarabok sérülést okoztak. Arra fogok gondolni, hogy hálás vagyok nekik, amiért megmelegedhetek általuk. S mire kihúny a hamvuk, a sebeim sem fájnak már.
- Joe! - kiáltott Leonard. Merre vagy?
- Itt vagyok - fordult a hang felé Joe és mire újra hátrafordult az öreg már sehol nem volt.
Elmesélte Leonard-nak a történetét. Más ilyenkor bolondnak nézné az embert, de Leonard tudta, hogy öccse igazat beszélt.
Este meggyújtották a tüzet. Mindketten csendben voltak, majd Joe bátyjához fordult.
- Leonard, neked miért jutott több a jóból, te miért érdemelsz többet az élettől, mint én?
- Nincs nekem több, mint neked. - felelte Leonard.
- Dehát... folytatta volna Joe, ha Leonard közbe nem vág.
- Meg kell értened az üzenetet, amit kaptál. Minden, ami velünk történik, okkal van. Mindenki, akivel találkozol, valamilyen nyomot hagy az életedben. Mégha bántanak is, meg kell bocsátani nekik, mert tanulsz valamit általuk. Ezért hálásnak kell lenned.

- De neked olyan könnyű volt, te mindent megkaptál, szerelmet, szeretet, bölcsességet, míg én minderre tiszta szívemből vágytam, de sosem értem el igazán. Pedig annyira akarom!

- S vajon szerettél-e igazán, tisztán, érdek nélkül? - kérdezte Joe-tól.
Joe nem válaszolt. Egymásra néztek és mindketten tudták a választ. A szeretetet nem lehet beskatulyázni, nem lehet mérni, nem lehet különbséget tenni és nem lehet akarni. Mert csak egy dolog igaz rá: Csak az a szeretet igaz, amely örök!



Joe és Leonard aznap este sokat beszélgettek még. Leonard megsimogatta Joe fejét és mindketten tudták, hogy az ő szeretetük egymás iránt ÖRÖK!

Csak a szeretet képes hamuvá változtatni a fájdalmat